Több mint százezer magyarországi tájérték kerülhet abba a kataszterbe, amelyet norvég támogatással hoznak létre szakemberek. Az internetes közösségi oldalakhoz hasonlító rendszerbe védett és elfeledett természeti képződmények, építmények, sőt hagyományok is bekerülhetnek – a lényeg, hogy fontosak legyenek az adott közösség számára. A szervezők szeretnék elérni, hogy valódi mozgalom jöjjön létre értékeink védelmére.
Évek óta minden márciusban elzarándokolunk arra a helyre, ahol Petrovics István mészárszéke működött az 1820-as években, s ahol a feljegyzések szerint megismerte feleséségét, Hrúz Máriát. Petőfi Sándor szüleinek maglódi háza ma már nincs meg, helyére újat építettek, és semmilyen hitelt érdemlő feljegyzés nem maradt arról, hogyan nézett ki egykor az épület és környéke. Pedig a bontás idején már lett volna lehetőség legalább fényképek készítésére, csakhogy az értékmentés akkoriban nem tűnt fontosnak. Aztán emléktábla került az újabb épület falára, közelébe a szülőket ábrázoló, fából faragott, ember nagyságú szobrot állítottak – legalább ennyi megőrizte az utókor számára a hely szellemét.
Műemlék- és természetvédő körökben körülbelül két évtizede fogalmazódott meg, hogy kataszterbe kellene foglalni Magyarország védett és elfeledett tájértékeit, vagyis azokat az adott tájra jellemző természeti képződményeket, építményeket, hagyományokat, amelyeknek a társadalom számára jelentőségük van. Úgy tűnik, most erre meg is adatik a lehetőség, ugyanis a Budapesti Corvinus Egyetem által vezetett konzorcium pályázati úton háromszázmillió forintot nyert a Norvég Alaptól a gyűjtéshez. A munkában a Norvég Élettudományi Egyetem Tájépítészeti és Területfejlesztési Kara, a Földmérési és Távérzékelési Intézet, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat vesz részt.
A pályázatokért felelős Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont Nonprofit Kft. ügyvezetője megkeresésünkre azt mondja, körülbelül tíz éve már előírták az önkormányzatoknak, hogy regisztrálják a térségükben fellelhető tájértékeket, de ez csak részben sikerült. Az adatok országos szintű összesítése sem készült el, ám ez már nem marad így sokáig: az év végére remélhetően elkészül a tájértékkataszter, vagyis a téka. Az elnyert pénz nagyobb részét számítógépes fejlesztésre fordítják, mint a projektvezető, Kollányi László minapi bemutatójából kiderült, az internetes közösségi oldalakhoz hasonló felületet hoznak létre, csak nem személyek, hanem tájértékek szerepelnek majd benne leírásokkal, fotókkal, térképekkel.
A szervezőknek nem céljuk, hogy az újra felfedezendő értékeket valamilyen hivatal széles sugarú körben lezárja, így akarván azokat megóvni – az ilyen szigorú védelmi intézkedések csak kivételes esetekben, például kerecsensólymok fészkének közelében indokolt. Ongjerth Richárd szerint sokkal inkább cél, hogy Magyarország értékeit az emberek valóban magukénak tudják, a lehetőségekhez mérten hasznosítsák. Valaminek a megvédése aktív cselekvést igényel, vagyis ha például erdei túraútvonalakat jelölünk ki, annak környezetét rendben tartjuk, oda igényes turistákat vonzunk, alighanem többet teszünk a területért, mintha bekerítenénk. Ugyanez a helyzet a műemlék épületekkel, amelyek rohamosan pusztulnak, ha nincs bennük élet. (Lásd az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet hatalmas hűvösvölgyi épületét, amelynek állapota a bezárás óta eltelt három évben három évtizednyit romlott.) A szervezők Értékvadászat címmel országos versenyt hirdetnek, amelyre iskolák, intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek jelentkezését várják. Az értékvadászok a téka honlapjáról (www.tajertektar.hu) tölthetnek le űrlapot, ezt kell kitölteni, lehetőleg beleírva saját ötleteiket is, miként lehetne megóvni, hasznosítani a megjelölt örökséget.
A tékakonzorcium tagjai második körben – az adatgyűjtést követően – a kataszterbe került értékek hasznosítására is pályázatot írnak ki, ekkor versenyeztetnék azokat az elképzeléseket, amelyeket a magánszemélyek, lokálpatrióta csoportok vagy akár önkormányzatok papírra vetettek tájértékeik aktív védelme, ahogy Ongjerth fogalmaz: menedzselése érdekében. Elsősorban arra kíváncsiak, mit tartanak az emberek környezetükben igazán értéknek – amelyek megléte ma talán természetes, de ha eltűnne, hiányozna. Vagyis nemcsak kiemelkedő, országos jelentőségű értékek kerülnének az adatbázisba, hanem olyanok is, amelyek egyszerűen fontos elemei a tájnak, lakókörnyezetnek. A munka sürgető, hívja fel a figyelmet Ongjerth Richárd, mivel a számításba vehető közkincsek száma, részben a védettség hiánya miatt, rohamosan csökken. Azt szeretnék, ha a települések között valódi verseny alakulna ki, melyik aktívabb az értékmentésben.
A felmérés 2009 őszén elkezdődött, az eddig áttekintett területek alapján a szakemberek úgy becsülik, 110–140 ezer közötti tájérték gyűlhet össze a kataszterben a kutatás végéig, várhatóan ez év decemberére. Az arányokra jellemző, hogy a már rendszerbe vitt valamivel több, mint nyolcezer tájérték közül 7118 kultúrtörténeti, 1002 természeti, 107 tájképi vonatkozású. Örömteli lenne, ha a „felfedezések” eredményeként az eddig oltalom alatt nem álló értékek is bizonyos szintű, például az önkormányzatok által elrendelhető védelem alá kerülhetnének. Így elvben nem juthatnak a Petrovics-ház sorsára, amelyet egyszerűen eldózeroltak, csak mert kellett a hely az új épületnek.
