Bizonyára rácsodálkoztunk már az ország tájait, településeit járva egy-egy olyan szép épületre, szoborra, kőkeresztre, kilátóhelyre vagy éppen egy matuzsálemi korú fára, amely sehol nem szerepelt az útikönyvekben. Talán előfordult az is, hogy szerettünk volna többet megtudni ezekről az értékekről, szerettük volna más figyelmét is felhívni rájuk.

A természetvédelem és a kulturális örökségvédelem körébe tartozó hivatalosan védett objektumok mellett még számtalan olyan (táj)érték található az országban, amely országos szinten ugyan nem kiemelkedő jelentőségű, de helyi szinten fontos eleme lehet a tájnak, a helyi környezettudatnak.

Szabványok gyakorlati alkalmazása

Az, hogy az emberek létszáma és a különböző tevékenységekhez rendelkezésre álló területek nagysága fordított arányban van egymással, szükségessé tette, hogy az egyes tájegységeket, földterületeket a lehető legjobban hasznosítsuk. Az optimális tájhasználat megtalálásában a XX. század második fele óta a tájértékelési módszerek segítik a tervezőket. A hagyományos, szakemberek által végzett tájértékelési módszerek mellett ma már szabványok is készültek, melyek a tájértékelésben használhatók: az egyedi tájértékek kataszterezéséről szóló szabvány használatának gyakorlati alkalmazását az erdélyi Firtos Kistérség példáján, a tájak esztétikai értékeléséről szólót egy tervezett szélerőmű park környezeti hatásvizsgálatán keresztül mutatom be.